Kék Balaton 100 (102 km - 3444 m szinttel) sikeresen teljesítve 21 óra 47 perc alatt. 11x-es teljesítője lettem a hosszú távnak.
Hajnali két átszállásos vonatozással indult a szombat reggel. Tarnai Mátéval találkoztam a vonaton, így együtt érkeztünk meg Badacsonylábdihegyre, ahol a rajt volt.
A vonat pontos volt, nem késett, így a nevezés után 8:20 perckor a túrán is együtt indultunk Mátéval. Nagy szerencsére a délelőtti órákban még felhős volt az időjárás, így a S- jelzés nyílt meredek emelkedőjén is komfortos klímában emelkedtünk a Badacsony csúcsa felé. A Bujdosók lépcsője sosem viccel, megdolgoztatja a lábaktól kezdve a tüdőig, mindent is. A Ranolder-kereszthez érve kicsit kifújjuk magunkat, és csodás kilátást szemlélhetünk. Még egy kisebb emelkedő, és máris a Badacsony 437 m-es csúcsán vagyunk. Az első 3,5 km-ben 353 m szint volt. Innen a megérdemelt lejtő visz a Klastrom-kúton át egészen Badacsonytomajig. Igen hosszú aszfaltkoptatás veszi kezdetét. Sokáig a Balatoni Kék jelzés lesz a társunk, hiszen mégis csak a Kék Balaton túrán vagyunk.. Az Örsi-hegynek is igen morcos emelkedő a vége. A túra első felében rendesen megizzadtunk, és még szerencsénk volt ekkor az időjárással.
Káptalantótiba érve a flancos bárban kapunk egy italbónt, amit mindenki kedvére beválthat ki-mit szeretne. Előtte viszont Viki és Balázs pontja várt minket a kertben, ahol a legfinomabb fajta kenyereket kóstolhattuk ellátás gyanánt. Sok korábban indulót is utolérünk itt. Én egy jéghideg házi málnaszörpre váltom be a bónt. Jól esett kicsit leülni, bár még csak 14 km-nél jártunk. Tovább indulunk a Csobánc irányába, és bizony a felhők kezdik "megadni" magukat, a nap veszi át az irányítást. Innentől egyre forróbb lett az idő, a Csobánc emelkedője is küzdős volt ezáltal. Benyomjuk kéktúra pecsétünket a csúcson, majd továbbra is a K- jelzés a mérvadó. Kisebb dombok jönnek-mennek, majd 21 km-nél elérkezünk Ildi, és Csaba pontjára, a dinnyehegyek világába. Kedvünkre csemegézhetünk a finomságból, nagyon jól esik, és jéghideg vizet is utántölthetek a flakonomba. Máté kicsit hamarabb tovaindul, én még élvezem ezt a kánaánt egy picit. Hamarosan utolérem, és a Szentbékkálai kőtengernél keressük meg az itiner kérdésére a választ. Magán a településen kötelező pihenési pont következik. Mármint számomra kötelező. A bolt nyitva, hideg üdítőkkel szerelkezünk föl a folytatásra, és egy 0,7-es üdítőt ott helyben le is tartóztatunk ráadásul. A Fekete-hegy kilátója a következő pecsételési pont. Nyílt részeken kanyargunk, már durván befűtöttek odafentről. Az erdőbe érve gorombul az emelkedő jó 1 km-en át. A kilátónál pecsételés, megvárom Mátét, majd a bokatörős K3 jelzésen, és utána a K+-en érkezünk meg Köveskál településre. A főút előtt bár egy autó éppen teljesen elállta, de emlékeimben hűen élt egy közkút, ami meg is lett, és hatalmas mosdást csaptam. A Káli Kövek borozóhoz érkezvén ismét bónt kapunk, én egy csirkés tésztalevesre váltom be, és egy Budweiser sörre. Bízom benne nem fog fejbe vágni utána a melegben. A leves felét véletlenül kiöntöttem, így rendesen megégettem a kezemet, de legalább utána hideg vizet kaptam bele, ami így egyből ehetővé varázsolta. Megint hosszú nyílt rész jön Monoszló fele.. A Hegyestű csúcsára nem megy fel a túra, előtte kell igazolni lent a műútnál. Kicsit elkocogok most Mátétól, jól esik a kellemes lejtő. Tagyon birtoknál éppen egy esküvő zajlik, furán néznek rám, de nem izgat túlságosan. 42 km-hez érkezek, Tagyon, Horváth Borház a becsületes neve a pontnak. Itt aztán van minden! Gyümölcslevest kapok, ehetek medvehagymás-sajtos krékert, és innivalót is választhatok. Szinte mindenki fröccsözött, én féltem hogy a nagy melegben fejbe fog vágni, így egy jó málnás üdítőt kértem. Sok ismerőst értem utol, jól el is dumcsiztunk evés-ivás közben. Lehetett ide depózni a rajtból, be is pakolom a fejlámpát, és az éjszakai élénkítőket (gumicukor, energiaital). Máté kicsit hamarabb tovább indul, jó 8 km-en át nem is találkozunk. Kellemesen jól lakva haladok én is tovább, pincék között kanyarog a K- jelzés Szentantalfáig. A szokásos forrásnál természetesen nagy mosdást csapok, majd igazolásként beütöm a kéktúra bélyegzőt a megfelelő helyre. Áthaladván a településen eszembe jut hogy sok évvel ezelőtt az egyszeri 160 km-es rendezésen itt rohantam lefele a hatalmas vihar elől, pont elértem a kultúrházba, amikor lecsapott a zivatar.
Most erről szó sincs, szerencsére a nap már kezd lemenő ágban lenni. A Halom-hegyi Kossuth-kilátó zárva tartása miatt a pont most kicsit lejjebb volt a parkolónál.
Itt érem utol Mátét, 49 km-nél járunk. Jéghideg kóla az ellátmány, a medvehagymás krékerek ismét zseniálisak, sőt van K- jelzéses süti is! Ejha, igen kitettek magukért a szervezők! Ismét Mátéval haladok tovább a hosszú kitett szántóföldön. Az időjárás már komfortosabb. Jellegtelen, de mégis szép erdőben haladunk hosszasan. Nem tetszenek nekem a felhők odafent, így nézek egy időjárást, majd eléggé ledöbbentem hogy mi tart épp felénk. Máténak is megmutatom, feljebb is vettük a tempót Zádorvár felé :) Ismét Viki és Balázs vár minket. Hiába közeleg a randa nagy esőnek látszó valami, itt megint annyi finomságot kapunk hogy 15 perc így is-úgy is elmegy. Zolit érjük itt utol, mondom hogy tartson velünk mert rommá fog ázni, de lemaradt. A Zádor-kúthoz nem térünk ki, Balatonfüredig remélhetőleg eljutunk annyival amennyi van nálunk. Érjük utol sorban a korábban indult ismerősöket, közben jól beparáztatok mindenkit hogy jön a vihar, de tényleg úgy tűnik a radarkép alapján. Hiába gyalogolunk erős tempót, úgy tűnik Füredre nem érünk el még időben. A Nagy-Gella csúcsa 62 km-nél van. Már lassan kellene lámpát kapcsolni, de még lebotorkálunk a Tótvázsony - Füred műútig. Jutalmunk 1,5 km aszfalt. Itt is egy nagyobb csoportot érünk utol, közte ismerősök, Bernadett, és Rita. Persze megint mindenkit megbotránkoztatok hogy jön a vihar, de még mindig azt mutatja a radarkép hogy egyre közelebb jön.. Szerencsére most nincsenek óriáspókok errefele mint majdnem minden évben, vagy csak leszedték az előttünk haladók őket. Az Evetes-völgyből kis akrobatikus mászás a kidőlt fák között, majd egy reménysugár hogy nem ázunk szét Füredig, ugyanis jó 3 km van a település széléig csak, ott meg már úgyis mindegy. Juhúú, megúsztuk. Hosszasan haladunk Füred főútján, én jól el is álmosodtam közben, de éltet hogy hamarosan ismét meleg kajás pont következik.
A szokásos Léna borozóban frissülhetünk újra fel. Meleg levest kapunk ellátás gyanánt, ráadásul ismét bónt kapunk, veszek is egy üdítőt amit együltő helyben le is tartóztatok. A leves után lehetőség van még makarónit enni, élek is vele. Bizony jól megmerték a tányért, rendesen jól laktam. Máté viszont nincs túl jó bőrben, ő itt abba is hagyja sajnos, így egyedül folytatom az utamat tovább. Előtte azért abszolválok egy zoknicserét, de közben két vízhólyagom is van a lábujjaimon azt veszem észre. Még 30 km vár rám, de elég nehezen indulok én is tovább. Közben persze a lábam is jól lemerevedett, pedig csak most jönnek a komoly emelkedők. Ráadásul az általam beígért eső sem érkezett meg mert végül irányt váltott, és Somogy környékét öntözte intenzíven. Ezt mondjuk egy pillanatig sem bánom. Utólag is elnézést a sporiktól akiket beijesztettem, de azért hátha egy tempósabb 5 km-t tudtak ez által menni :) Nekiveselkedek a Jókai-kilátó meghódításának, de igen lassan kúszok csak föl az emelkedőn. Nem baj, időm mint a "magyar tenger", amire éppen rágyönyörködhetek a település feletti kivilágított kereszttől. A kilátóhoz felérvén beütöm ide kihelyezett pecsétemet, majd tovább indulván pár száz méter után hasít belém a felismerés hogy elhagytam a telefonomat.. Na de vajon hol? Még lent a keresztnél, vagy a kilátónál? Visszamászva jön a másik probléma, pillanatok alatt borzasztóan elkezdett görcsölni a gyomrom. A kilátó mögött valószínűleg a sok makaróni kikívánkozott, és jó negyed óráig meg sem tudtam mozdulni. Elég "szar" érzés így lenni hogy ráadásul közben azt sem tudom hol a telefonom.. Hárman érkeznek, kiabálok a susnyásból nem-e találtak egy telefont, nagy szerencsémre meglett, és odatették a kilátó tövébe amíg én küzdöttem az elemekkel. Huhh, ez a kb mindennel együtt fél óra nem szeretném ha még egyszer megtörténne.. Lefele sem tudtam már kocogni, irritálta a talpamat a sziklás-köves talaj. A Koloska-völgybe leérvén a túra leggorombább emelkedője jön, fel a Péter-hegyre. Balatoni viszonylatokhoz képest nagyon meredek az emelkedő a mindössze 315 m-es csúcsig. Utána viszont meglepetés frissítőpont következett, ami eddig sosem volt. Óvatosan kellett a csemegékkel bánni, nehogy még egyszer új járjak mint a Jókai-kilátónál.. Nagy köszönet az extra pontért! Csopak előtt érem utol Szilvesztert és párját, akikkel kicsit együtt haladok. Meg is csapoljuk a településen a közkutat, majd immár ismét egyedül ostromlom meg a Csákány-hegy csúcsát, ahol mint mindig, most is Orsi vár a fiával. Nagyon jól esik a fogadtatás, kapok mentes ízesített sört, majd a gumicukrokat pusztítom ipari mennyiségben. Sajnos a kókuszgolyóval nem mertem kockáztatni, pedig nagyon kívántam volna. Most már a lefeléken is csak totyogok, így érkezek Paloznak szélére, majd hosszasan haladok Lovas településre. A semmiből egy nagy holtpont kapott el. Ezeket általában tudom kezelni, de most egyszerűen nem ment. A 200-asokon sem szoktam belealudni, de most nem bírtam, és a település buszmegállójában egy negyed órát adtam magamnak. Vicces szitu volt hogy pont amikor mély álomba szenderültem volna (mikor ha nem most), jött egy nagyobb fiatal csoport, nem túl szomjasan. Észrevéve engem hangosan mondják melletten hogy "te a csávó még részegebb mint mi, ez nagy szó" :)) Az egyik velük lévő lány mondta hogy "keltsük fel, nehogy megfagyjon". A srác erre: "hagyjad hadd aludjon, ha engem ilyen állapotban piszkálnál, rohadt mérges lennék rád". Úgyhogy tovahaladtak. Nem sokon múlott hogy elröhögjem magam közben :) A negyed órából így talán lett 7-8 perc, de mégis fittebbnek éreztem kicsit magamat. Közben Szilveszterék utolérnek, elmesélem nekik a sztorimat, és hamarosan utolérjük a "csapatot". Persze nem emlékeztek rá hogy kb 5 perce én voltam a hulla részeg, most pedig "diadalittasan" haladok tovább.. Inkább azt kérdezték mit csinálunk ilyenkor. Közölvén, a szokásos ámuldozás, 100 km??? Kocsival sem..
Hármasban érkezünk meg Alsóörsre, ahol a délelőtti dinnyés pont szuper pontőrei, Ildi, és Csabi fogad ismét. Hajnal kettő körül van, reggelipontnak van beharangozva az ellenőrzőpont, amiben van is realitás. Kolbász, szalonna, tepertő, paprika, paradicsom, krémes kenyerek, kóla és még ki tudja mennyi finomság leledzik itt.. Innen aztán nem lehet csak úgy felpattanni.. Szilveszter és Szilvi még maradnak, én tovaslattyogok jóllakva, és szerencsére immár gyomorügyileg is egy ideje rendben. A Csere-hegyi kilátóhoz nem akar véget érni az a fránya emelkedő, vagy csak elszoktam a lassabb tempótól. Felérvén, az itteni házikót őrző kutyus jól megugat mint minden évben, számoltam vele. Leérek a végestelen hosszú Balatonalmádiba. Összesen 6 km-t kell haladni a településen, végig aszfalton. Közben ki is világosodott. Nem szoktam zenét hallgatni túrán, de most valahogy ébren kellett maradnom, így erre vetemettem. A Vörösberényi templomnál meglelem a zsírkrétás pontot a villanyoszlopon szerencsére. A Malom-völgyben, immár 95 km-nél érem el Erzsiék pontját, ahol bár nem érzem óriási szükségét immár, de elfogyasztom az energiaitalomat. Utolérni már nem fogok senkit, jó fél órával vannak előttem Jurijék. Innen még 7 km vár, de emelkedő szinte már alig van, a végén a Hársas-völgyben pedig kifejezetten kínálja magát a terep egy kis futogatásra, így élek is vele, bár már nem nagyon kívánom. Balatonfűzfő szélét elérve ismét gyaloglásra váltok az aszfalton, és közben futva utolér Bévárdi Gábor. Mondta hogy Vera is kiszállt sajnos. Akkor ezt a 1,5 km-t tegyük meg futva egyafene. Így érkezünk be vasárnap reggel 6:07-kor a Tobruki Strandra. Igen jól esett végre megpihenni, és azt vártam kicsit pörgessük előre az időt. Jó 4 órát viszont így is várni kellett mire melegedett az idő, és nyitottak a büfék. Előtte kicsit megmártóztam persze a Balatonban, ezt vártam már rég. Közben jöttek be az ismerősök, és 10 óra után Zolival és Piroskával büféztünk egy jót. Sajtos-tejfölös lángost fogyasztottam, csapolt sörrel leöblítve. 2 km-t kellett gyalogolni a vonatig, ez már nem esett túl jól nulla pontért :)
Köszönöm a szervezést, továbbra is egy szuper rendezvény ez, szeretnék tizenkettedjére is elindulni jövőre :) |
