Szia emberek, a területi honvédelmi klub első túrája a 2026-os évben…
Na szóval, morning van, és a zesztergomi főpályaudvar parkolójának közepén sorban állnak népek. Nem, nem karácsomyi maradékok vannak terítéken, hanem a fürtös hajú túraszervező indítja az esztendőt, pénzért persze, jó, nem annyira elvetemült összegért, mint a hasonlóban fáradozó társak, de azért mégis, csak a látszat kedvéért adunk mi is, cserébe két papír, térkép és útleírás, afféle megszokott stílusú, semmi a várható nehézségekről, csak a második világháború történései, sűrítve. Nem tűnik távolinak a harmadik sem, közelben drónoznak a nagyfiúk, ostoba nők tüzelik őket, akárcsak anno…férfitársaim, jó lenne visszazárni a szellemet a palackba, mielőtt kihal a föld, a Földön az ember csúfnevű képződmény. Emlékezzetek Trójára, a falóra és a leleményesre, aki tananyag lett . De nem ezért jöttem, jöttünk, a világmegváltás legyen a túraszervezőnk névrokonáé, aki „csak” névleg tartozik a fészekaljhoz, legalábbis én még nem futottam vele össze…megnézzük a térképet, olvasni majd a könyvtárban, különben sincs szemüvegem, mármint nálam, de a track okostelefonon, nem is gondolkozunk, zamek, usgyi és gyerünk van. Az első követendő szín a városi piros sáv, egészen a Vaskapu magasságáig, alvó –szendergő városon , Gyula vendéglátóipari létesítményéhez, Fotó és illanás, mert még piszok sok van, és világosban akarjuk, sárga háromszög és sárga, napkelés van keletről és a hegyek koszorúja körbe, ezeket kell meghágni a magunkféléknek, futók előznek, csak kis túratársnőm tart ki mellettem, mögöttem, előttem. Régi élményekrők számol be, már erre is járt többször, a fák a tanúk, akik nőttek azóta. Barát- kút, ellenőrző, mint a menedékházi, csak itt cseles kérdést kell megválaszolni, ahhoz, hogy továbbmehess. Még egy kicsi erdei sétafika, aztán sárga kereszt, csak erős idegzetűeknek és felemás lábúaknak, gyakori patakátkeléssel, kidőlt fákkal súlyosítva, aztán a Sas fészek, kutyás emberrel, aki szellőzteti a turistaházat, mi pedig pecsételünk, mert ezért vagyunk itt. Fekete hegy ez a rész, talán túrázó barátom nevezte el, aki Laci és itt nőtt fel a környéken, de most sincs itt…Ezért jelzést váltunk, majd megvitatjuk a piros sáv útvonalát a visegrádi hegységben, amíg a zöld sáv békésen elvezet a Pilis nyeregbe. Itt már kirándulók lézengenek, nekik a sportteljesítmény helyett az élményfürdőzés a kívánatosabb, szembe tartanak velünk. Pilis nyereg stempli, egyenesen rá az itiner rovatára, ahol helye van. Piros sáv visz be Szentlélekre, ami ugyanúgy piros, de a Svejk fogadó zárva, most délidőben. Furcsálljuk, szörnyűlködünk, és kibaktatunk a kolostor romjaihoz, ezek a legutóbbi látogatásunk óta sem lettek helyreállítva, helyette utakat építünk és székházakat, nemzetközi politikusunk a világbékével küzd, egyelőre vesztésre állónak tűnik, a nő vele szemben, aki német, erősebb és vékonyabb, és már a mi országunk nemzeti államadósságához közelítő magánvagyont birtokol, persze mi gyorsabban veszünk fel hiteleket. . naná hogy pszichológus az új sikerszakma. Bélyegzünk a romoknál is, megállapítjuk a napsütést, a ragyogó évkezdetet, és tovább is piros, az égett hársig, ami csak ragadványnév, útjelző táblát jelent az itteni tájszólásban. Innen a jelzöld lesz, főleg, ami nekünk fontos, mert a túrszevező kíváncsi, mi lehet a Képes fa tábláján?és amilyen kényelmes alkatú, nem jött föl, azt akarja, hogy mi írjuk fel neki. Más f---val a csalántot, na persze, pláne ha jobboldali vagy, agyilag. Mindegy, megtesszük neki, felírjuk, és megyünk, séta van, aztán piros kereszt visz a Hideglelős kereszthez, Pazar a kilátás, sáros az út, halálfélelmet is lehet gyakorolni, de ne felejtsd a bélyegzést itt sem. Az kell. Ezért vagy itt. A Duna közönyösen folyik, szigetek lógnak ki belőle, nagymarosi vízlépcső, persze, meg atomnagyhatalom, meg űrkutatás, ahogy ezt egy magamfajta nyugdíjas látja a tizenötödik havi péz utá sóvárogva. Meg is lesz, csak két kiflit kapsz érte, az aranytartalék ellenére. Lemászunk a piros háromszögön, autók közé vezet az út, mindenki motorizálódik lassan, mi nem, aztán a Búbánat, Ákospalota, és mégegy emlék a második háborúból, ahol az esztelenül előretörő Vörös Hadsereg majdnem fel lett tartóztatva, akkor márciusban. Megint eszembe jut a 22-es csapdája, Yossarian a kilencvenéves olasszal a bordélyházban, akkor az volt a hölgyek kiváltsága, ma pedig a politizálás, mert ezt is jobban tudják a férfiúnál…szeretném, ha utakat, városokat építenének két szempillaspirál között. Már nincs jel a fákon, mert csak, és megyünk előre, hosszan és hosszan, tóparti képek kirándulókkal, kerek és pince is, minden is zárva, mert az üzemeltető is ember, és jár neki a jól megérdemelt. Meg az adómentesség és a korengedmény…Persze, hogy a városba érünk, ami gomba, Eszter, bazilikával meg első világháborússal, akkor sem a győztesek oldalán írtuk alá a békeszerződést, valahol külföldön, pláne…innen két szám kell az itinerre, és már a vasút esmeg, ahol a reggeli arc könyököl az autóban, hogy bírta fenékkel?pálinkát és kitűzőt kapunk, és elkezdődött az év, részünkről elégedettek vagyunk, remélhetőleg az államelnök is az lesz. .
Jó kis jobboldali túra, nagyvonalúan egy sportszeletes ellátmánnyal, megspóroltuk, igen, máskor is…Neked is lesz. |
